Hajdú László: Stelázsicsík

Menj el a festékboltba stelázsicsíkért – mondta anyám, aki egy vödörben oltott meszet kevert az évente esedékes tisztasági festéshez. – Vegyél ki két forintot a bukszámból. A visszajáró a tiéd, egyél egy fagyit hazafelé.Mi a fene lehet az a stelázsicsík, gondoltam, de nem mertem megkérdezni, mert a fejemhez vágta volna: – Még ezt sem tudod?Anyám szeretett innen-onnan felszedett szavakat beépíteni a mondataiba. Gyakran éreztem, ő sem tudja pontosan, mi az, csak éppen tetszett neki, hogy mások, akikre fel akart nézni...