Benyó Tamás: Napokba zárva

Hajnali öt óra. Kidob az ágy. Kibattyogok a fürdőbe. Belenézek a tükörbe, és elszörnyülködöm. Egy újabb ránc a szemem alatt. Még több alapozó, még több festék. Legszívesebben otthon maradnék, de vár a munka, megbeszélések, egy kis aktatologatás, és az ellenőrzés. Összerándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy milyen régen nem foglalkoztam az adminisztrációval. Már évekkel ezelőtt megállapítottam, nem nekem való ez a munka, de azóta sem volt erőm és lehetőségem váltani. Talán ha tanár vagy pszichológus lettem volna...