Bíró Péter: Ithaka

Olyan filmet akartam csinálni, amit akár az utolsóként elfogadnék. A kezdetektől egy Odüsszeia-parafrázisnak álcázott, szeszélyesen csapongó, érzelmes, sőt időnként vad giccsbe hajló önéletrajz és önvallomás lebegett a szemem előtt, hogy aztán minden korábbinál merészebben tolhassam a néző arcába az egyetlen megkérdőjelezhetetlen igazságot, azt, hogy induljon bármilyen szépen és jól, az élet idővel, az öregséggel és a mindenféle csapással, nyavalyával jóvátehetetlenül gyötrelembe és gyalázatba fordul.Ehhez csak arra volt szükség...