Wirth Imre: Leveleket hintáztat
Leveleket hintáztat a
szél a tölgy alatt, kertedben
csontváz, óriás pöfeteg
spórái szállnak szerteszét,
iramló év, mi a vége,
havat fúj szempilládra és
ráncokat karistol Isten,
arcunk sivatag emléke,
eltévedtünk, el, nem felelsz,
hálót merít, reményt az ég
szomorúságunk pulzáló,
földi csillagrendszerébe.
Заголовки