Benkovics Judit: A kaméleon

Nem is tudom, hol kezdjemezt az egészet, tehetetlenül tárom szét a karom,mikor a főnök habzó szájjal böfögi az arcomba,miért nincs készen a határidős projekt,a monitorom kijelzője szerint 15.22-kor történt,nyolc perccel a munkaidőm vége előtt,már ekkor tudtam, hogy túlórázni fogok,amit el sem számolnak majd,ezért inkább Wally Lambot olvasom ismét,Ez minden, amit tudok, van benne valami,ami egyszerre emel fel, és mar a gyomromba,együtt sóhajtok a fekete betűkkel,kiszáradt számmal hangtalanul formálom...