Jánoki-Kis Viktória: Pont, mint a tiéd

Fél órája rakosgatjuk a díszeket, a fenyő már alig látszik a csillogó gömböktől, girlandoktól és szaloncukroktól. Eszti a kék égősort igazgatja, azt mondja, apa, rosszul tetted fel, anya mindig fentről kezdte, és körkörösen haladt lefelé. Nem vitatkozom vele, a lényeg, hogy itt van, és reggel hajlandó volt kikelni az ágyból.Fölakaszt egy angyalkát, csak most tűnik fel, hogy hosszú, vékony ujjain a bőr csupa heg. Mi történt a kezeddel, kérdezem, mire összevonja a szemöldökét, és motyogni kezd, hogy szerinte így már jó a fa...