Fábián Krisztina: Kiskanalak tánca

Négyéves lehettem, gyakranvigyázott rám délutánonkénta nagymamámismertem a szokásait,a rituáléit,az ebéd utáni alvásbóla ráncos kézben tartottvastagfalú üvegpohárbólfriss kávéillatkúszott be a tisztaszobába,az öreg ágyba,az álmaimba és azotthonmelegbiztonságával ébresztett,a vendégeknek szántkockacukorhegy a kredencentornyosult, egyet kiválaszthattamés mama kávéjába mártottamlehunytam a szememés a számban lassan elolvadt a vágyott felnőttlétez lett a mi közös rituálénkamikor mama leesett lábróla...