Csollán Tamara: Reanimáció

Elviselhetetlen a zaj.– Tönkrement a légkondi – sóhajtom.A doki abbahagyja az infúziós tasak pöcögtetését, rám néz. Látom rajta, baj van. Szégyenlősen összébb húzom magam a takaró alatt.– Nem én tettem tönkre – védekezem, és meghalok.– Szar ügy. – A hangra riadtan oldalra libbenek. Apám zsebre tett kézzel lebeg a neonlámpa alatt, kíváncsian figyeli az ágyam körül rohangáló orvosokat.– Infarktust ne kapj! – Jót röhög a saját viccén.Fintorgok, lenézek a testemre. Hetek óta most látom magam először.