Benkő Imola Orsolya: Az idő vésői

amikor a fiú este meghallotta, hogy a Szőke néni sírkövéért holnap reggel jönnek, tudta, eljött az idő, de nem árulta el magát, még egy félmosoly sem jelent meg a szája szélén, pontosan ugyanúgy viselkedett, ahogy minden este, hajszál híján ugyanúgy, álmatagon bámulta a kakukkos órát, hallgatta az edények csörömpölését, az ágyban pedig a papa halk hortyogására aludt el, meg a szú percegésére a gerendában, mint mindig, árnyékként követte önmagát, árnyai altatták elhajnalban kiosont a szobából, a papa még fordult egyet...