Péntek Tamás: Brownie

Hatalmas elégtételt és némi kíváncsiságot éreztem, amikor az iskola igazgatója hívott, ahonnan két éve eltanácsoltak. Az irodában az asztalon habos kakaó és a kedvenc brownie-m gőzölgött. A plafonon még látszott utolsó látogatásom nyoma.– Kedves Bendegúz, örülök, hogy újra látlak! Javaslom, borítsunk fátylat a múltra – kezdte az igazgató. Nagyon gyanús.– Mizu, Jenő bá? – Semleges hangot ütöttem meg. Kézbe vettem egy brownie-t, majd leteszteltem, valóban olyan friss-e. Mivel egyenletesen folyt le a falról, az volt.