Az árvízi hajós

„A Kígyó-utcát már csaknem egészen víz alatt találtam, előbb térdig, majd övig gázolva haladtam… nyakig érő vízben értem a város-piacra… alig léptem szárazra, midőn minden ruhám testemre kezdett fagyni s míg Helmeczyhez értem… alig egy pár száz lépésre, már jégkéreg borított... A József- és Stáció-utcákból harsogott a segélyért kiáltók lármája, ide siettünk; sokat volt szerencsénk megmenteni.”„Már ekkor kezdettek a házak omlani s düledezni. Ezeknek ropogása, rohanása, a víz közt emelkedő porfellegek...