Az egyik barátom azért nem tartana kutyát, mert gyűlölné, hogy reggel és este kutyás ruhákban kellene sétáltatnia a „kedvencét”, és kutyás emberekkel beszélgetnie kutyás dolgokról. Ez tiszta agyrém, mondta kellő vehemenciával, miközben én alig bírtam elfojtani a mosolyomat. Hiszen ez jóval többről szól! Ez évezredes barátság kutya és ember között: idill, hűség, naplemente. Aztán ma reggel azon kaptam magam, hogy a legócskább melegítőmben, hiszen Bella négy hónapos energiabomba, mindennel és mindenkivel játszana...